– Amikor a Valóságról beszélsz – mondta a Mester – akkor a Kifejezhetetlent próbálod szavakba önteni, s így szavaidat biztosan félreértik. Ezért amikor az emberek a Valóságnak azt a kifejezését olvassák, amit Szent Iratoknak nevezünk, akkor elbutulnak és durvák lesznek, mert nem a józan eszüket követik, hanem azt, amiről azt hiszik, hogy Szent Irataik mondják. A legtalálóbb példabeszéde erre a következő volt:
A falusi kovács talált magának egy segédet, aki hajlandó volt kevés pénzért keményen dolgozni. A kovács azonnal hozzáfogott a fiú okításához.
– Amikor a fémet kiveszem a tűzből, ráteszem majd az üllőre s ha megbiccentem a fejem, te majd ráütsz a kalapáccsal.
A segéd pontosan úgy tett, amint értelmezte a kovács szavait. Másnap ő volt a falu kovácsa.