A Mester nagy gondot fordított arra, hogy a kolostor könyvtárában minden elképzelhető tárgyról bőségesen legyen irodalom: politikából, építészetből, filozófiából, költészetből, mezőgazdaságból, történelemből, természettudományokból, pszichológiából, művészetből, s amit a Mester leginkább kedvelt, fantasztikus irodalomból.
Egyik visszatérő mondása ez volt:
– Isten óvjon bennünket azoktól, akik nem gondolkoznak!
Semmitől sem félt jobban, mint a szemellenzős emberektől, a csak egy könyvet olvasott fanatikusoktól. Ez azonban elgondolkodtatta a tanítványokat, mert ellentmondott a NEM GONDOLKODÓ ÉSZLELÉSNEK, és a NEM KONCEPTUÁLIS TUDATOSSÁGNAK, amelyek a Mester tanításának legfőbb pontjai voltak.
Amikor egyenesen rákérdeztek erre, ezt a homályos választ adta:
– Ugye, egy tüskét is egy másik tüske segítségével szedhetünk ki?