23.2-Szabadság elfogadása
Gondolat
– Már négy hónapja veled vagyok, és még semmilyen módszert vagy technikát sem kaptam tőled.
– Módszert? – kérdezte a Mester. – Mire kellene neked a módszer?
– Hogy elnyerjem a belső szabadságot. A Mester harsány nevetésben tört ki:
– Ahhoz valóban nagy ügyesség kell, hogy egy „módszernek” nevezett csapda segítségével szabadítsd meg magadat.
Máskor pedig azt mondta:
– Ha képes vagy arra, hogy az élet arcába nevess, akkor már te vagy világ korlátlan ura, mint például az az ember, aki felkészült a halálra.
– Miből lehet felismerni a megvilágosodást?
– Abból a tényből, hogy ha már megismerte a gonoszat, mint gonoszat, a megvilágosult ember képtelen azt elkövetni – mondta a Mester.
Aztán még hozzátette:
– És még csak kísértésbe sem lehet vinni. A többiek csalók.
Később pedig elmondta annak a csempésznek a történetét, aki a házkutatástól való félelmében elment egy nagyon szent emberhez, hogy megkérje, rejtse el az áruját a kolostorban. Mivel ő annyira a szentség hírében állt, rá senki sem gyanakodott volna.
A szerzetes felháborodottan elfordult, és azonnali távozásra szólította fel az illetőt.
– Százezer dollárt adok a jótékonysági munkáidra – ígérte a csempész.
A szerzetes egy pillanatig tétovázott mielőtt elutasította volna.
– Kétszázezer dollár.
De a szerzetes hajthatatlan maradt. – Ötszázezer dollár.
A szerzetes felkapott egy botot és rákiáltott:
– Tűnj el azonnal! Nagyon közel jársz már a díjszabásomhoz.
„Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
Jean-Jackues Rousseau