Bármennyire is ellentmondásosnak tűnt, a Mester mindig azt hangoztatta, hogy az az igazi újító, aki képes mindent úgy hagyni, ahogy van, mert mindent tökéletesnek lát.
– De akkor miért akarna bármit is megreformálni? – tiltakoztak a tanítványok.
– Nos, vannak újítók és újítók. Az egyik típus hagyja, hogy a cselekedetek átfolyjanak rajta, s ő maga semmit sem tesz; az ilyen emberek változtatják meg a folyók alakját és folyását. A másik típus állandóan buzgólkodik; az ilyenek arra az emberre hasonlítanak, akik azon fáradozik, hogy még nedvesebbé tegye a folyót.