Öröm volt nézni, ahogy a Mester a legegyszerűbb feladatot is elvégezte: ülést, járást, egy csésze tea ivását, vagy amint egy legyet elhessegetett. Volt valami méltóság minden cselekedetében, amitől úgy tűnt, minta harmóniában lenne a Természettel, mintha cselekedetei nem is tőle származtak volna, hanem a Világmindenségtől.
Egyszer, amikor a Mester csomagot kapott, a tanítványok elbűvölve nézték, amint kioldotta a zsineget, széthajtogatta a papírt, és úgy emelte ki a csomag tartalmát, mintha valami élőlény lett volna.