A Mester nagyon szerette a következő kis történetet mesélni önmagáról.
Amikor megszületett az első gyermeke, elment a csecsemőosztályra, ahol megpillantotta a feleségét, aki a pici bölcsője fölé hajolt. A Mester csendben figyelte, amint az asszony az alvó csöppséget csodálta. A Mester a nő arcán látta a csodálkozást, kétkedést, a lelkesültséget és az elragadtatást. Könnyekig meghatódva, a Mester lábujjhegyen a nő mögé lépett, átkarolta a derekát, és azt suttogta:
– Pontosan tudom, hogy mit érzel, drágám.
A nő, hirtelen visszazökkenve a valóságba, kitört:
– Igen, az életemre mondom, el nem tudom képzelni, hogy hogyan készíthettek húsz dollárért ilyen bölcsőt!