A Mester állandóan arra figyelmeztette tanítványait, nehogy megpróbálják a Valóságot egy névbe vagy fogalomba belesűríteni.
Egyszer egy misztikával foglalkozó tudós azt kérdezte tőle:
– Uram, amikor a Létről beszél, az örök és transzcendens létről beszél-e, vagy pedig a múló és esetleges létről?
– A Mester becsukta szemét és gondolataiba mélyedt. Majd kinyitotta, és a leglenyűgözőbb mosolyával így válaszolt:
– Igen!
Később pedig azt mondta:
– Abban a pillanatban, hogy valami nevet adsz a Valóságnak, megszűnik Valóság lenni.
– Még akkor is, ha ezt a valamit Valóságnak hívjuk? – kérdezte egy huncut tanítvány.
– Főleg akkor, ha valaminek hívod.