Egy kirándulásról visszatérve a Mester elmesélte egyik élményét, amelyről úgy vélte, hogy az életet példázza.
Egy rövid pihenő alkalmával elindult egy takaros ebédlőpult felé. Ínycsiklandó levesek, forró curry, és még sokféle hívogató finomság volt ott.
Rendelt egy levest.
– A busszal jött maga is? – kérdezte egy matróna külsejű felszolgáló. A Mester bólintott.
– Nincs leves.
– Forró curry párolt rizzsel? – kérdezte a Mester zavartan.
– Ha a busszal jött, nincs. Csak szendvicset vehet. Egész délelőttöm ráment, hogy elkészítsem azt az ételt, magának meg csak tíz perce van, hogy megegye. Nem engedem, hogy olyan ételt egyen, amelynek élvezetére nincs is ideje.