– Milyen embert alakít ki a megvilágosodás? A Mester így válaszolt:
– Közösségi szelleműt, de párthoz nem tartozót;
haladót de adott útvonalhoz nem kötöttet;
aki elfogadja a dolgokat úgy ahogy azok jönnek,
aki nem bánkódik a múlt miatt,
nem aggódik a jövőért;
aki megy ha lökik,
s jön, ha húzzák;
hasonlít a hatalmas orkánhoz, a szélben libegő tollhoz; a folyóban úszó gazokhoz,
a szelíden őrlő malomkőhöz;
aki egyenlően szeret minden teremtményt,
miként a föld és ég is mindenkinek egyenlő
– ilyen embert terem a megvilágosodás.
E szavak hallatára felkiáltott az egyik fiatalabb tanítvány:
– Halottaknak, nem élőknek való az ilyen tanítás – azzal felkerekedett, s nem is tért vissza soha többé.