A Mester senkivel sem vitatkozott, mert tudta, hogy az „érvelők” nem az Igazságot keresik, hanem saját elképzelésük megerősítését.
Az érvelés értékét a következőképp szemléltette tanítványainak.
– Egy szelet vajas kenyér a vajazott oldalával lefelé vagy felfelé esik a földre’?
– Természetesen a vajazott oldalával lefelé.
– Nem, a vajazott oldalával felfelé.
– Próbáljuk meg!
Megkentek egy szelet kenyeret vajjal, feldobták a levegőbe. Le is esett – a vajazott oldalával felfelé!
– Én nyertem!
– Csak azért, mert én elkövettem egy hibát.
– Milyen hibát?
– Nyilvánvaló, hogy nem a jó oldalát vajaztam meg a kenyérnek.