Annak magyarázatára, hogy a legtöbb ember nem a tudatosság és a cselekvés örömét keresi, hanem a szeretet és az elismerés kényelmét, a Mester azokról az időkről mesélt, amikor a legkisebb lánya azt kérte esténként, hogy elalvás előtt, olvasson neki a Tündérmesékből. Egy nap eszébe villant a Mesternek, hogy felveszi magnóra a történeteket. A kislány megtanulta, hogy hogy kell a magnó gombjait kezelni, s egy ideig ment is minden, mint a karikacsapás, de egy este a kislány megint az apjához vitte a könyvet.
– Kedvesem – mondta a Mester -, tudod, hogy hogy kell kezelni a magnót.
– Igen – mondta a kislány -, de annak nem ülhetek az ölébe.