Összhangban azzal a tanításával, hogy semmit sem szabad túl komolyan venni, még a saját tanítását sem, a Mester szívesen mesélte a következő kis történetet magáról:
– Az első tanítványom olyan gyenge volt, hogy belehalt a gyakorlatokba. A második belebolondult abba, hogy becsületesen elvégezte mindazt, amit előírtam neki. A harmadik teljesen eltompult a sok szemlélődéstől. De a negyedik valahogy normális maradt.
– Vajon miért? – kérdezte mindig valaki.
– Valószínűleg azért, mert ő volt az egyetlen, aki nem végezte a gyakorlataimat.
A Mester szavai harsány nevetésbe fulladtak.