A szannyasi éppen elérte a falu szélét, s letelepedett egy fa alá, hogy ott töltse az éjszakát, amikor egy ember a faluból odarohant hozzá, s ezt kiáltotta:
– A követ! A követ! Add ide nekem a drágakövet!
– Miféle követ? — kérdezte a szannyasi.
– A múlt éjjel megjelent álmomban Síva — magyarázta a falubéli -, és azt mondta nekem, hogy ha alkonyatkor kijövök a falu végére, itt találok majd egy szannyasit, aki ad nekem egy drágakövet, s életem végéig gazdag leszek.
A szannyasi erre turkálni kezdett a csomagjában, majd előhúzott egy követ.
– Valószínűleg erre gondolhatott – mondta, miközben átadta a követ a falusi embernek -, néhány nappal ezelőtt találtam az erdei úton. Természetesen a tiéd lehet.
A falusi ámulattal nézte a követ. Gyémánt volt, valószínűleg a világ legnagyobb gyémántja, mert akkora volt, mintegy ember feje. Átvette a gyémántot, és hazaballagott. Otthon aztán egész éjjel forgolódott ágyában, nem tudott elaludni. Másnap a hajnal első sugaránál felébresztette a szannyasit, és ezt kérte tőle:
– Azt a gazdagságot add nekem, amely képessé tesz arra, hogy ily könnyedén odaadj egy ekkora gyémántot!