A Mester beszédeinek egyik gyakori témája volt az, hogy ragaszkodásaink eltorzítják felfogásunkat. A tanítványok tökéletes példát kaptak erre, amikor egyszer fültanúi voltak a Mester és egy anya közti párbeszédnek.
– Hogy van a lánya? – kérdezte a Mester.
– Ó, az én kislányom! Milyen szerencsés. Nagyszerű férje van. Vett neki egy autót és mindenféle ékszert, amit csak megkívánt, rengeteg szolgája van. A férfi ágyba viszi neki a reggelit, és lányom délig fel sem kel. Milyen nagyszerű férfi.
– És a fia?
– Szerencsétlen fiú! Micsoda boszorkát vett feleségül! A fiam vett neki egy autót mindenféle ékszert, amit csak megkívánt, és egy hadseregnyi szolgája van. De a nő délig ágyban marad! Még azért sem kel fel, hogy a fiamnak reggelit készítsen.