Eljött az előadás ideje, és a Mester így tanított:
– A zeneszerző zsenisége zenéjének kottáiban található. De a hangjegyek elemzése nem fogja feltárni zsenialitását. A költő nagyságát szavai hordozzák, de a szavak tanulmányozása nem fogja felfedni ihletettségét. Isten a teremtésben mutatja meg magát, de hiába veted a teremtést a legaprólékosabb elemzés alá, Istent éppúgy nem találod meg, mint amikor a test alapos vizsgálatával a lelket keresed.
Amikor a tanítványok kérdezhettek, az egyik kérdés így hangzott:
– Hogyan találjuk hát meg Istent?
– Úgy, hogy nézed a teremtést, s nem úgy, hogy analizálod.
– És hogyan kell nézni?
– A földműves kimegy, hogy megtalálja a naplementében a gyönyörűséget, de mindaddig csak a napot, a felhőt, az eget és a horizontot látja, amíg rá nem ébred, hogy a gyönyörűség nem valamilyen „dolog”, hanem különleges látás. Istent is hiába keresed mindaddig, amíg meg nem érted, hogy Istent nem lehet „dologként” látni, ahhoz különleges nézés kell, valami olyasmi, mint a kisgyermekek látása, amit még nem torzítottak el az előregyártott hiedelmek és doktrínák.