A lehetőségeket látva még nem leszünk határozottak abban, hogy tartósan nekifogjunk és alkalmazzuk a felajánlást. Érdekes az, hogy a könnyebb, kellemesebb stb. dolgok iránt könnyeben határozzuk el magunkat, mint a nehezebbnek, kellemetlennek tűnő dolgok iránt. S habár a felajánlás nem is nehéz, s nem is kellemetlen, mégsem olyan könnyű elhatározni annak mindennapi művelését.

Az alábbi idézetet nem azért tettem ide, mert nagyon talál ide, hanem inkább azért a fő gondolatért, hogy „állj meg, nézz szét”. Amikor ezt gyakoroljuk, akkor nem nehéz elhatározni a felajánlást. Amikor nem esünk egyik tevékenységből a másikba, hanem szánunk időt arra, hogy „megérkezzünk”, akkor ilyenkor újra és újra fel tudjuk ismerni az alkalmat, hogy éljünk a felajánlással.