– Amit ti barátságnak neveztek, az nem más, mint üzleti szerződés: Felelj meg az elvárásaimnak, add meg, amit akarok, és akkor szeretni foglak, de ha visszautasítasz, a szeretetem neheztelésbe és közönyösségbe csap át.
A Mester elmondta annak a férfinak az esetét, aki egy nehéz nap után hazatért a hivatalból feleségéhez, és tündéri hároméves kislányához.
– Adsz egy puszit a papának? – Nem adok.
– Szégyelld magad! A papa egész nap dolgozik, hogy egy kis pénzt hozzon haza, és te így viselkedsz! Na, hol van az a puszi?
Az apja szemébe nézve a tündéri hároméves kislány visszakérdezett:
– Hol van az a pénz?
Az egyik tanítvány megszólalt:
– Én nem adom pénzért a szeretetemet. Mire a Mester:
– Ha szeretetért adod, az legalább annyira helytelen, nem?